Ismerősen cseng ez a sütinév?!
Én nagyon emlékszem, mikor Anyukámmal ilyet sütöttünk, nagyon szerettem én nyomni, pontosan, hogy szép egyformák legyenek a minták, persze én is sokáig csak néztem, mert azért kellett erő hozzá.
Emlékszem arra is, hogy kevertük a színeket, mert így izgalmasabb minták jöhettek ki. Nagyon előttem van a látványa, az illata, és az íze is!
Kedves Barátném egyszer csak a kezembe nyomott egy ilyen gépet, hogy “Kell? Vagy kidobom..” Hát mit is mondhattam volna, még szép, hogy kell! Tökéletes állapotban van, és sokkal több fej van hozzá, mint a miénkhez volt anno. Nagyon örültem neki!! 🙂
A sütemény eredetije a Horváth Ilona szakácskönyv 290-edik oldalán található meg. Sajnos nem egy az egyben lehetett alapanyagot váltani benne, mert a mi lisztjeinknek tök más tulajdonságai vannak.. Párszor át kellett gyúrnom, míg megkaptam azt az állagot, de sikerült, szerintem nagyon megérte!!
Jöjjön a recept!
125 g rizsliszt
225 g hajdinaliszt
125 g mindenmentes sütőmargarin
5 egész tojás
125 g kókuszvirágcukor
1 ek holland kakaópor
2 tk vaníliás nyírfacukor
1 tk szódabikarbóna
csipet só
A margarint a cukrokkal habosra keverem, majd egyenként adom hozzá az egész tojásokat, a csipet sót, majd belegyúrom a lisztet, amibe a sütőport és a kakaót kevertem.
Én kicsit lágyabb tésztára törekedtem, mint az eredeti recept, hisz mikor az eredetit követtem, beton keménységű tésztát kaptam, ami nem jött át a nyomóformán..
Valamint az egész tésztába tettem a kakaót, hisz a kókuszvirágcukortól eleve kap egy karamelles színt, és nem lett volna olyan kontrasztos a két tészta közti különbség.
Nekünk ezekkel a lisztekkel pihentetni sem kell, mivel a gluténszálak összefonódása miatt kell a tésztákat pihentetni, hogy rugalmasabb legyen, és mivel nincs gluténunk..hát várhatnánk..:D
Összeszerelem a masinát, beletöltöm a tésztát, és vajjal kikent sütőlapra nyomom őket, majd közepes hőfokon 170°C-on kb 10 percig sütöm őket.
Ne ijedjünk meg, ha kicsit odatapad a lemezre, ez ilyen, viszont, ha meg teflonos sütőpapírra nyomnánk, (mert azt is kipróbáltam), nem maradna a lemezen a keksz, mert nem tapadna oda! Róka fogta csuka..
Ha megsült leszedem a lemezről, hogy ne süljön tovább, és hagyom hűlni. Fém dobozba téve, kicsit meg fog puhulni, és pár hétig el is áll!
Ha xilittel sütném, akkor biztosan variálnék azzal, hogy kétszínű legyen a keksz, akár kakaóval, akár bármilyen más típusú ételfestékkel is, tök izgi lehet!
Én néha eperlekvárt kanalazok mellé a számba, néha beállok a hűtő mellé, és tubusból nyomom egyenesen a torkomra a csokiszószt, és bedobok mellé egy kekszet! Tudom, hogy sokkolóan hangzik, de tegye fel a kezét, aki soha nem csinált még ilyet! ?? hihiii
