India és a remények.. | Laktózmentes fakanál

Fontosnak érzem, hogy írjak Indiai élményeimről és nem is Indiára kihegyezve, hanem hogy mi ment végbe bennem lelkileg és testileg.

A történetet ott kezdem, hogy megszületett a döntés: megyek!

Szinte kivétel nélkül mindenki a környezetemben azt hajtogatta, hogy hülye vagyok, ha nem megyek el. Magam is elhittem és nem akartam hülye lenni..Mára már tudom, ez nem volt helyes döntés! 🙂

Több emberrel beszélgetve arra jutottam, hogy attól, hogy vegán, és nem lesz hús és nem lesz tej, semmilyen tejtermék, még lesznek zöldségek és gyümölcsök, amiket szeretek. Elleszek azokon is, hisz csak 2 hónap! De azért vittem magammal parasztkolbászt, biztos, ami biztos!

Nos már a repülőút feladta a leckét, ugyanis mosolyogva közölték, hogy van laktózmentes menü ÉS van gluténmentes menü! Válasszam az egyiket! …?! ..és mégis melyiket? 🙂 Végül a rendes étel mellett döntöttem, amiben natúr hús, és natúr grill zöldségek voltak. Ez rendben volt!

Aztán megérkeztünk Pushkarba. Egy családi házban kaptunk szállást, amiről volt szó is, de a konyha felszereltsége egyenlő volt a polccal. Se hűtőszekrényünk nem volt, sem gázpalackunk, amivel a rezsót tudtuk volna működtetni. Sajnos a konyhában egy kést nem találtunk, amivel a vitt hungarocellt meg tudtam volna kenni a vitt májkrémkonzervvel..És sajnos hűtő hiányában a 40 fokban megbuggyant az összes májkrémem..

..és ez napokig így ment..

A főnököm rendes gyerek volt, elvitt a családjához enni minket délben. Kaptunk fejenként több lepénykenyeret, amit evőeszközként használnak, úgy voltam vele, megkóstolom. Ha nem a gluténérzékenységtől ered meg a belem, akkor a csípős mártástól, tehát nem féltem, hogy bennem marad és károkat okoz..

Amúgy a felszolgált házi koszt nagyon finom volt. Ők nem esznek sokat. Inkább sűrű, íz gazdag fogásokat esznek sok naan kenyérrel, hozzá sok nyers zöldséget: lila hagymát, paradicsomot, uborkát. Egy külső szemlélőnek amúgy minden fogás egyformának tűnik, elsősorban azért, mert mindegyik eszméletlen csípős, másrészt az ő fűszereikhez a mi ízlelőbimbóink nincsenek szokva, szóval nem tudunk túl nagy különbségeket tenni..Amúgy a főnök mondta, hogy amit háznál eszik az ember, az jó, amit utcán, az nem! Még a legmenőbb étterem sem ütöttem meg azt a szintet, ami nálunk pl.: az Üvegtigris.. Félve is ettem..

Összességében azt hiszem hatszor ettem főtt ételt a másfél hét alatt, és mellette nem nagyon volt vajas kenyér, felvágottas szendvics, vagy bármi, amit itthon reggelinek vagy vacsorának tud az ember gyereke fogyasztani. Tekintve arra, hogy nem volt egy közért sem, ahol be lehetett volna vásárolni.. Volt néhány hely, ahol tudtunk venni Coca-Colat, vagy Csipszet, de európai kajáknak nyoma sem volt..Utcán árultak zöldségeket ( krumpli, hagyma, uborka, paradicsom), de nem vettünk, mert megfőzni nem tudtuk volna..

Utolsó étkezésem egy étteremben rendelt olajban sült krumpli volt, de addigra már eléggé le voltam fogyva.Nem esett jól a krumpli, de tudtam, hogy energia, meg kell ennem! Bevágtam a tányér felét. Aztán éjjel annyira rosszul lettem, hogy alig bírtam magammal. Ment a hasam, hőemelkedésem volt, émelyegtem, és szédültem. Benyeltem a tipikus indiai betegséget, ami már kb várható is volt addigra, a nem létező higiénia miatt. Mivel a szennyvíz az utcán folyik, és az emberek nem ismerik a szappant, csoda, hogy idáig kibírtam. A helyiek tanácsára elkezdtem banánt enni. Azt mondták, abban benne van a gyógyulás, így hát ezt ettem napokig..Hozzá meg hungarocellt, mert az is fog..

Így telt el 3 nap, mikor is beláttam, hogy nekem az ottani lét káros az egészségemre, és minél előbb haza kell jussak. A hazautam történetének részleteit nem osztom meg, inkább, ami utána volt.

Összeszorított foggal utaztam 1,5 napot, mikor szerencsésen landoltam Ferihegyen. Maga a megváltás volt ez nekem. Az én szívszerelmem paleo szendviccsel várt a kezében. Uborkás szendviccsel, a kedvenc kajám 🙂 Aznap gyors látogatás a családnál, minden kezem, minden lábam megvan. Ugyan én a fáradtságtól csak testben voltam jelen, lélekben nem, de azért jól esett!

Másnap, mintha csapot nyitottak volna belőlem..Már nem kellett “

tartani” magamat, eleredt a hasam, mint egy .. nem megyek bele részletekbe. De 20 után már nem számoltam délelőtt, hogy hányszor ülök a WC-n…Jókedvem volt, hogy itthon vagyok, de itt már nem kellett semmit magamban tartani..

Gondoltam, kész, elengedtem Indiát, de a neheze csak ezután jött. Mindenre, azaz mindenre úgy reagált a szervezetem, hogy felfújódtam, de nem csak kicsit, hanem nagyon, sőt, inkább rettenetesen. Ettem bélflóra regenerálót, hogy visszaálljon az egyensúly, de nem volt jó! Ettem Espumisan gyöngyöket, de az sem volt jó. Egyik este sírva mentem be az ügyeletes patikába, hogy adjanak valamit, ott megállapították, hogy IBS-em van, és majd megnyugszik a lelkem, és elmúlik, de azért adnak egy bivalyerős szert, amitől meglátom, hamar jobb lesz..és nem lett jobb..hetek teltek el. Elkezdtem tanulmányozni a paleo étrendet, hogy durván egészségesen neki kell álljak táplálkozni, hogy megoldódjon a baki, és rengeteget meditáltam, hogy rájöjjek a bajra. Sajnos az orvosokban nem bízom, így az eszembe sem jutott, hogy elmenjek dokihoz.

Úgyhogy jött az olvasás, olvasás, olvasás, könyvből, újságokból, internetről, blogokból..

És megjött az isteni szikra, félfüllel csíptem el, hogy az ananászban van egy enzim, ami bontja a fehérjét. Ez lett a vezérszál, Addig nem tudtam nyugodni, míg nem szerzek ananászt. Szerencsére azonnal sikerült! Vasárnap délután volt, ebéd után voltunk, én úgy tele voltam levegővel, hogy izomláz volt a hasfalamban, már fájt, ahogy megnyúlt a pocakom, úgy néztem ki, mint egy 8 hónapos terhes nő!! És a fél ananász elfogyasztás után csodák csodájára 1-2 óra leforgása alatt ELMÚLT MINDEN BAJOM!

Nem hittem el! Olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett velem fogatni!

Elkezdtem ennek jobban utánaolvasni, és a helyzet a következő:

Diéta hatására azok a dolgok, amiket kihagyunk az étkezésünkből, azokra a szervezetünk enzimtermelése leáll. Van ugyan egy velünk született enzimkészletünk, de van, amit mi magunk állítunk elő, és van, amit nekünk kell bevinni. Nos, nekem, mivel nem ettem húst, nem volt szükségem a húst bontó enzimre, tehát leállt, és mivel nagyon sok mindent nem ettem, mondhatjuk a végére, hogy semmit, minden leállt. És mivel semmi élő élelmiszert nem ettem, nem is vittem be a szervezetembe, tehát nem volt. És amim még volt, az a súlyos hasmenéssel kiment.

A másik dolog, amivel csak rontottam az amúgy sem rózsás helyzetemet, hogy rengeteg magot ettem, kesudiót, mandulát, diót, és sok krumplit, mert hogy energia. Hát ez sem jött be, mint utóbb kiderült. Minden mag, enzimgátlót tartalmaz, elég egyszerű okból kifolyólag. Nekik át kell vészeljék a telet a földben a következő tavaszig azért, hogy utána kikelhessenek, és nem szabad elrothadniuk, beleemésztődniük a földbe, mint egy falevélnek, mert akkor nem hozhatnak életet tavasszal. Mit csinálnak a testben? Hát ugyanezt, nem emésztődnek meg, és nem hagyják a többi versenyzőt sem emésztődni..Tehát ott voltam hetekig egy működésképtelen bélrendszerrel. Nem is tudom, hogy hogyan éltem túl?! De! A Nagybátyám felesége mondta nekem ezt egyszer: “Te is Bíró féle vagy!” ..szóval ki kell bírjam!

Szóval az egészből most ott tartok, hogy minden nap eszek némi ananászt, elkezdtem enzimkészítményt szedni, hogy pótoljak minden hiányzót és sok élő élelmiszert eszek, mint pl nyers zöldségeket, gyümölcsök, csírák. És kajtatok egy könyv utána, mi az élő élelmiszerekről szól, de ha minden igaz, ma az is meglesz! Újra fogom reformálni a táplálkozásomat ( megint) , hogy most már tényleg okés legyen!

Nagyon remélem, hogy sok ember hasznára lesz ez a cikk, és ezentúl oda fog mindenki figyelni arra, hogy minél kevesebb feldolgozott élelmiszert egyen! Kívánom, hogy jussatok el fejben ilyen tapasztalások nélkül is, hogy élő ételeket fogyasztani fontos dolog, ígérem segítségetekre leszek ebben az új receptekkel!

U.I.: India biztosan gyönyörű, hiszen én is láttam csodásabbnál csodásabb képeket róla, de az a keret, amibe a National Geographic foglalja nekünk nem a teljes kép. Én azt gondolom, nem voltak felkészülve/felkészítve erre az útra, azt viszont biztosan állíthatom, tanulsága volt számomra!

Ha bármilyen kérdés felmerül a témával kapcsolatban, szívesen állok a rendelkezésetekre, és szívesen veszek minden észrevételt is!Kérlek benneteket, osszátok meg ezt a cikket, hogy sok emberhez jusson el, mert azt gondolom, ez nem egy olyan “egyszerű” probléma, mint a fejfájás, és lehet, hogy másnak is tudok segíteni a saját bőrömön tapasztaltakkal!