Story

Ismerősen cseng ez a sütinév?!

Én nagyon emlékszem, mikor Anyukámmal ilyet sütöttünk, nagyon szerettem én nyomni, pontosan, hogy szép egyformák legyenek a minták, persze én is sokáig csak néztem, mert azért kellett erő hozzá.

Emlékszem arra is, hogy kevertük a színeket, mert így izgalmasabb minták jöhettek ki. Nagyon előttem van a látványa, az illata, és az íze is!

Kedves Barátném egyszer csak a kezembe nyomott egy ilyen gépet, hogy “Kell? Vagy kidobom..” Hát mit is mondhattam volna, még szép, hogy kell! Tökéletes állapotban van, és sokkal több fej van hozzá, mint a miénkhez volt anno. Nagyon örültem neki!! 🙂

A sütemény eredetije a Horváth Ilona szakácskönyv 290-edik oldalán található meg. Sajnos nem egy az egyben lehetett alapanyagot váltani benne, mert a mi lisztjeinknek tök más tulajdonságai vannak.. Párszor át kellett gyúrnom, míg megkaptam azt az állagot, de sikerült, szerintem nagyon megérte!!

Jöjjön a recept!

Üvegbe eltéve is mutató, csak akkor mindig szem elött van! 😉

Hozzávalók

125 g rizsliszt

225 g hajdinaliszt

125 g mindenmentes sütőmargarin

5 egész tojás

125 g kókuszvirágcukor

1 ek holland kakaópor

2 tk vaníliás nyírfacukor

1 tk szódabikarbóna

csipet só

A margarint a cukrokkal habosra keverem, majd egyenként adom hozzá az egész tojásokat, a csipet sót, majd belegyúrom a lisztet, amibe a sütőport és a kakaót kevertem.

Én kicsit lágyabb tésztára törekedtem, mint az eredeti recept, hisz mikor az eredetit követtem, beton keménységű tésztát kaptam, ami nem jött át a nyomóformán..

Valamint az egész tésztába tettem a kakaót, hisz a kókuszvirágcukortól eleve kap egy karamelles színt, és nem lett volna olyan kontrasztos a két tészta közti különbség.

Nekünk ezekkel a lisztekkel pihentetni sem kell, mivel a gluténszálak összefonódása miatt kell a tésztákat pihentetni, hogy rugalmasabb legyen, és mivel nincs gluténunk..hát várhatnánk..:D

Összeszerelem a masinát, beletöltöm a tésztát, és vajjal kikent sütőlapra nyomom őket, majd közepes hőfokon 170°C-on kb 10 percig sütöm őket.

Ne ijedjünk meg, ha kicsit odatapad a lemezre, ez ilyen, viszont, ha meg teflonos sütőpapírra nyomnánk, (mert azt is kipróbáltam), nem maradna a lemezen a keksz, mert nem tapadna oda! Róka fogta csuka..

Ha megsült leszedem a lemezről, hogy ne süljön tovább, és hagyom hűlni. Fém dobozba téve, kicsit meg fog puhulni, és pár hétig el is áll!

Hát nem megszólalásig olyan, mint az eredeti?!

Tippek, tanácsok

Ha xilittel sütném, akkor biztosan variálnék azzal, hogy kétszínű legyen a keksz, akár kakaóval, akár bármilyen más típusú ételfestékkel is, tök izgi lehet!

És hogy mivel?!

Én néha eperlekvárt kanalazok mellé a számba, néha beállok a hűtő mellé, és tubusból nyomom egyenesen a torkomra a csokiszószt, és bedobok mellé egy kekszet! Tudom, hogy sokkolóan hangzik, de tegye fel a kezét, aki soha nem csinált még ilyet! ?? hihiii